A Tisza felső folyása mellett fekvő Nagyar a szomszédos Kisarral már a XIV. században feltűnik forrásainkban, elsőként 1374-ben. Az 1400-as években ezt a területet Bátori István országbíró kapta meg. Feltehetően a Zsigmond kori adományozások után épült fel a mai templom elődjeként szolgáló középkori plébániatemplom, amelynek titulusát nem ismerjük.

A keletelt templom a település középpontjában, a kiszélesedő főutca tengelyében áll.  Az egyházmegyei levéltár adataiból arra következtethetünk, hogy a középkori templom sekrestyéjét 1642-ben bontották le, majd 1748-ban került sor a templom újabb renoválására, amelyet Kiss Kálmán esperes 1877-ben ízléstelen újításnak nevezve megállapítja: „a renoválással azonban eredeti alakjából teljesen ki van vetkőztetve”. Azaz ekkor tüntethették el az épület még megmaradt középkori jegyeit. A levéltári források szerint 1791-ben a templom mellett fatorony állt, melyben egy 1733-ban öntött harang volt. A fatorony a felújítások ellenére rossz állapotú lehetett, mivel néhány év múlva lebontották és 1800-1802 között a meglévő templomépület nyugati oldalához a ma is álló tornyot építették. 1836-ban egy hatalmas és széles nyugati térrésszel bővítették az átalakított épületet, egyenes záródású szentélyét pedig elbontották. Ehhez az átalakításhoz köthető a templom szószéke (1835), a hasonló korú berendezéssel együtt, s talán a portikusz is, a templom megnagyobbított ablakaival. 1877. ápr. 11-én újra belefognak a templom és a torony felújítási munkálataiba, a tetőzetekre új fazsindely kerül. A mennyezet cseréjére 1882-ben került sor, amikor a ma is látható romantikus mennyezetfestés készült. A templomhoz 1903-ban kellett újból hozzányúlni. Ekkor készült a torony szecessziós sisakja bádogfedéssel, s az egyház pénztárkönyve szerint alakítottak a templom ablakain is. A két világháború között, 1934-ben történt meg a templom belsejének kifestése, két évvel később, 1936-ban Váradi Miklós rákospalotai orgonakészítő mester készítette el a ma is működő orgonát. Ezt követően a XX. században már jelentősebb felújítás munkákat nem végeztek, a tető fedését az 1960-as években cserélték bádoglemezre.
A templom belső terének mindkét végében egy-egy korinthoszi fejezetes faoszlopokra állított fakarzat készült. A nyugati karzat mellvédje a díszesebb, ahol a pilaszterközökben vázás, rózsás faragvány látható. A karzataljak mennyezetének deszkázata festett. Világoskék alapra festett sávkereteket világossárga alapra rajzolt füzérsor tölti ki. Az 1835-ből származó szószék, kétszemélyes papiszékkel összeépített, népies copf stílusú, hangvetője és mellvédje gazdagon díszített. A hajót és a vele azonos magasságban záródó szentélyt deszkás famennyezet zárja. A kékre festett mennyezet szélén körbefutó vörös, sárga, világosbarna, szürke és fekete keskeny sávok közé, szabályos távolságra geometrikus díszítéselemeket rajzoltak föl 1882-ben. A mennyezet nyugati felén ovális zöld levélfüzérben biblia és kehelyábrázolást láthatunk, míg a keleti részen zöld koszorúban kottát festették meg, mögötte hangszer ábrázolások.
A templom épületének kutatását Szekér György építész végezte 1990-ben. Ekkor kerültek elő a mai szentélyzáródást megelőző, egyenes záródású szentély alapfalai, a déli falon egy gótikus ablak és egy kőkeretes, szemöldökgyámos kapu. A templom legkorábbi kifestéséből csak felszentelési keresztek maradtak meg – az északi és a déli oldalon is egy-egy. A kutatás során tárták fel az északi hajófal falképeit, amelyek a korábbi felszentelési keresztet is fedték. Az északi fal falképciklusának restaurálása 1992-ben készült el Boromisza Péter festőrestaurátor művész vezetésével.
A szentély északi falán látható középkori falkép sajnos nem teljes, egy XIX. században kialakított ablaknyílás egy részét roncsolta. A freskó közötti hiányokat színezés nélküli kanálhátas vakolattal töltötték ki. Annak ellenére, hogy a falkép töredékes, az ábrázolások nagy része ma is jól olvasható. A képek két sávban rendezve 10 jelentből álló Passió ciklust ábrázolnak. A bal felső sarokban kezdődő jelenetek témája: felül Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, a következő, amely elpusztult feltehetően Krisztus az Olajfák hegyén jelenet lehetett. Sorban a következő Krisztus elfogatása, Krisztus Pilátus előtt. Az alsó sorban a következő jelenetek láthatók: Krisztus megcsúfolása (Ecce homo), Keresztvitel (?), Keresztre feszítés, Krisztissírbatétele és az elpusztult Feltámadás (?). Néhány kép felső részén kis mellékjelenetek is helyet kaptak.
Jelenlegi ismereteink szerint tehát a torony nélküli középkori templomból a többszöri átépítés következményeként csak az északi és a déli hajófal maradt meg a mai református templom épületébe foglalva, ezek a mai szentélyrész falai. A középtornyos homlokzatú műemlék templom további kutatása adhatna biztos választ a templom középkorinak tekinthető részeire, egyes feltételezések szerint akár a torony kivételével az egész templom falazata megmaradhatott a középkorból.

Nagyar, református templom (4922 Nagyar, Petőfi út, Hrsz.: 335) felújítása: tető felújítása (bádogfedés, cserépfedés, csatorna felújítás), toronytest felújítása (vakolatok, színezés, ablakok felújítása), templomhajó, előtér felújítása (vakolatok, színezés), középkori freskók és falak helyreállítása környezet rendezés (tereprendezés, növényzet újratelepítése), elektromos rendszer felújítása.