Az Árpád-kori település neve 1284-ben már említve volt a Zichy okmánytárban őrzött egyik oklevélben Villa Zekul néven. 1316-ból már ismerjük birtokosait is, akik a Hontpázmány nemzetséghez tartozó Bánki Lőkös fiai voltak. 1324 és 1331 között a Balogsemjénnemzetségbeli Ubul dédunokája, Nagysemlyéni István fia László, a Kállay család őse szerezte meg, s 1427-ben kelt adománylevelével a Kállayak e birtokjogát Zsigmond magyar király is megerősítette. A település határába esett Iliatelke, Juha és Őze mára már elpusztult település. A település neve arra utal, hogy egykor gyepűvédő őrség lakhelye lehetett, a falu első említése 1284 körül történt.    
A Szent Mihály tiszteletére szentelt templomot először 1324-ben említik. Az épület jelenlegi formájában egyhajós, félköríves – a hajóval megegyező szélességű és magasságú – szentéllyel záródik, támpillérek erősítik, teljes egészében téglából épült. A hajó homlokzatát két félköríves záródású ablaknyílás töri át. A templom bejárata a hajó nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik.    
A 2007-ben elvégzett régészeti kutatás meglepő eredményeket hozott. Kiderült, hogy az eredeti szentélyt lebontották és a XVIII. század közepén teljesen új épületrészt húztak föl. A templom szentélyét árpádkorinak hitték korábban. A kutatás eredményei szerint a vörös színű téglákból épített első templom 1324-ben már állt, azt feltehetően a XII-XIII. század fordulóján építtette a Hontpázmány nembeli Bánk család. A második építési periódusban a hajó nyugati falát és kapuját elbontották, majd a templomot nyugati irányba meghosszabbították. Az így megnagyobbított templomhajó nyugati sarkait átlós, lépcsős kialakítású támpillérekkel erősítették meg. A déli hajófalban két félköríves záródású ablaknyílást alakítottak ki. Az új bejáratot a nyugati falban nyitották. A kapuzat csúcsíves záródású, fölötte szintén csúcsíves fülke található.   
A feltárások eredményeként a hajó déli belső oldalfalán falképek kerültek elő. A két női szentet ábrázoló alak közül a keletre levőnek csak a feje, míg a hajó nyugati végén feltártnak a felsőteste is fennmaradt. A freskók készítési idejét a XV. századra teszik és egykor szinte a teljes déli falat díszítő falkép kezdő és záró alakjai lehettek.   
1744-ben a templomot – mivel az nagyrészt elpusztult – nem használják, de néhány évvel később nagyszabású építkezésbe kezdtek. A XVIII. századi átépítés nemcsak a szentélyt érintette, de elbontották a középkori diadalívet és a hajó északkeleti támpillérét is. A XVIII. század végén, majd a XIX. században az épületen több javítást is végeztek, amelyek a famennyezetre, a tetőre és a berendezésre terjedtek ki.   
Az építményt már a 19. század híres művészettörténésze, Rómer Flóris is látta, aki nemcsak lerajzolta a nyugati kapuzatot, hanem a templomról szóló, szûkre szabott tudósításában a következôket írta: kô falazat, pillérek két osztályuak, é. n. ablak, kerek, szentély két ablakkal, tégla építmény, déli ablakok román koriak. Felül bevakolt párkányzat, soha sem volt boltozva.

Székely, református templom (4534 Székely, Illyés Gy. u. 2. Hrsz.: 255) felújítása:    
•    homlokzatvakolatok javítása, a felmenő falak az egyes építési fázisokat, történeti korokat megkülönböztető vakolása,    
•    a fennmaradt műemléki részletek: román falpillér, gótikus téglakapuzat helyreállítása,    
•    teljes homlokzat színezése,    
•    templom bejáratának új ajtóval zárása,    
•    belső vakolatok felújítása, majd a falak meszelése,    
•    téglapadló, valamint a hajópadló javítása,     
•    belső részleges felújítása (karzatok szerkezet helyreállítása, padok javítása, átalakítása, bútorzat készítése, szószék és korona restaurálása, bútorzat festése, elektromos hálózat felújítása, padok elektromos fólia fűtésének kialakítása).